Sz�p Cs�f Szerelem

Arany sz�n haj mely csod�s zuhatagk�nt omlik v�ll�ra, kifejez� mandulav�g�s� narancss�rga szem �s cs�kolni val� narancsajak mely a t�k�letesen illik szem�hez. Finom puha h�feh�r b�r, �s a z�ld lev�lruh�ban finom vonalai megmutatkoznak.

-Oh, hogy milyen gy�ny�r� vagyok! – s�hajtott fel N�rcisz a foly�parton.

N�rcisz a Kert uralkod�j�nak ut�dja mindig itt t�lt�tte napjait. A fiatal fi� a t�k�rk�p�t n�zegette a v�zen �s s�hajtozott. Mi tagad�s val�ban sz�p volt! Tal�n a vil�g legszebb ifj� f�rfija…

-N�rcisz �rfi! N�rcisz �rfi! – ki�ltott az egyik szolga �s rohant a herceg fel�.

-Ki mer�szeli f�lbe szak�tani �nmagasztal�som?! – k�rdezte kiss� bossz�san N�rcisz.

-Sajn�lom �rfi! De aty�d h�vat! – mikor oda�rt t�rdre borult.

N�rcisz fel�llt

-Nos, ha aty�m zavar, arra fejet hajtok! H�t induljunk! Ne v�rakoztassuk meg. – �gy az apr�d elvezette N�rcisz kir�lyhoz.

-Aty�m! Mond h�t, miben lehetek szolg�latodra? – �rdekl�d�tt N�rcisz.

-Fiam! Maholnap �rkezik egy nemes csal�d kicsiny orsz�gunkba. Azt szeretn�m, ha egy �nnep�lyt k�sz�ten�nk, s �gy kell� tisztelettel k�sz�nthetn�nk �ket. – mondta a kir�ly.

-�gy lesz! – fejet hajtott �s elment a szob�j�ba.

Kit�rta a szekr�nyajt�t.

-Teh�t, a megfelel� alkalomra megfelel� ruha kell. – �s elkezdett v�logatni. Ami nem tetszett az mind a f�ld�n v�gezte.

-Igen, ez lesz az! – el�vette az �nnepi t�g�j�t, �s mag�hoz rakta. – Az �n t�k�letes testemen minden j�l �ll. – k�ld�tt egy puszit �nmag�nak a t�k�rben.

A ruh�t sz�pen lerakta az �gy�ra �s egy cetlit tett r�: „Vasal�sra” c�mmel, majd t�vozott a szob�b�l.

M�snap m�r mindenki l�zban �gett �s sz�p�tkezett otthon.

A palot�ban is nagy volt a s�rg�s-forg�s.

-Nem! Ne oda! Az �gy j�! Nem, nem m�g sem! – Csillagvir�g kir�lyn� k�nyes volt mindenre, �gyhogy � ellen�rz�tt mindent.

-Persze… j�… hogyne! – b�logatott a kir�ly, hiszen neki nem volt �gy semmi dolga. M�r egy id� ut�n kezdte unni feles�ge reklam�l�sait, ez�rt elvonult.

-N�rcisz? Pitypang! Hol a fiam? – k�rdezte inger�lten Csillagvir�g kir�lyn�.

-�lt�zik �rn�m! – felelt a szobal�ny. A kir�lyn� b�lintott �s elment N�rcisz szob�j�hoz. Bekopog.

-N�rcisz �desem k�sz vagy? – �rdekl�dik az anyuka.

-Mindj�rt anya! – �rkezik a v�lasz a szob�b�l. Egy perc m�lva ny�lik az ajt�. – Gyere be k�sz, vagyok. –

A kir�lyn� bel�p a szob�ba �s v�gigm�ri fi�t.

-Nagyon csinos vagy! Mint mindig! – teszi hozz� a megjegyz�st Csillagvir�g �rn�.

-K�sz�n�m any�m. – N�rcisz egy kisebb pukedlit produk�l.

-Akkor gyere fiam a vend�geink nem, sok� itt lesznek. – azzal a kir�lyn� elindul kifel�, a fi� pedig k�veti.

Mikor m�r mindenki elfoglalta hely�t egy apr�d szalad a kir�lyhoz.

-J�nnek. – adja �t az �zenetet. A kir�lyi p�r �s egyetlen fiuk a vend�gek el�be mennek.

-�dv�zl�m Gr�f J�cint! – kit�rja a kir�ly karjait. – K�sz�nt�m �nt �s kedves csal�dj�t szer�ny orsz�gomban. Rem�lem, kellemesen utaztak. – s egy sz�les mosolyt var�zsol az arc�ra.

-Eny�m a megtiszteltet�s Kir�lyom! – fejet hajt.

N�rcisz figyelm�t ek�zben eg�szen m�s k�ti le. A gr�f �s gr�fn� k�z�tt egy vele egykor� kamasz �llt. Micsoda gy�ny�r� l�ny! – gondolta a fi�. Az�rt nem szebb, mint �n, de… hozz�m val�.

-Engedje meg, hogy bemutassam feles�gemet, Liliomot, �s fiamat, ifjabb J�cintot. – ek�zben maga el� h�zta gyermek�t.

FI�? N�rcisz led�bbent. Ez lehetetlen! Ilyen sz�ps�g �s fi�?

A b�lon ker�lt�k egym�st… azaz csak a herceg ker�lte a kis gr�fot. Viszont a t�volb�l l�tta, hogy mindenki J�cintot n�zi, n�h�nyan m�g f�ty�ltek is ut�na (persze ezek az emberek nem tudt�k, hogy nem l�ny). Kezdett f�lt�keny lenni �s elkezdte, tervezgetni, hogyan h�vhatn� mag�ra fel a figyelmet…

-Szia. – kedves, fi�hoz k�pest magas hang sz�lt m�g�tte. N�rcisz ijedten n�zett h�tra.

-Sz… szia. – k�sz�nt � is.

J�cint feh�r haja ez�st�sen csillogott a lampion f�nyben, lila szeme N�rcisz gondolatait f�rk�szte, kedves mosolya pedig sz�v melenget� volt.

-Mi�rt ker�lsz engem? – �rdekl�d�tt a kis gr�f.

-�n? �n nem ker�llek. – jelentette ki f�l�nyesen a herceg. /j�l tud ilyen helyzetekben sz�n�szkedni.

-Ne haragudj… azt hittem. Mutatn�l nekem valami sz�p helyet a k�rny�ken? Az az igazs�g nem szeretem, ha sok ember vesz k�r�l. – k�rlelte J�cint.

-H�t. Tal�n. – v�laszolta amaz. – Gyere – N�rcisz fel�llt �s elindult kifel� a teremb�l, a kis gr�f pedig k�vette.

F�l szemmel l�tta a herceg, hogy folyton J�cintot n�zik. Ez bosszantotta, de amikor m�r a foly� fel� tartottak azon kapta mag�t, hogy a fi� karcs� cs�p�j�t �s kecses l�bait n�zi.

Nem tudom el hinni, hogy fi�. �llj! Verd ki a fejedb�l! Buta.

-Mi�rt mosolyogsz folyton? – k�rdezte N�rcisz.

-Mert… mindig mindennek a pozit�v oldal�t l�tom! P�ld�ul, hogy itt vagyok veled �s nem a szemek kereszt t�z�ben. – mondta J�cint �s mosolygott tov�bb.

-Na figyelj! Nem akarom, hogy itt j�tszd a sz�pet! Ne t�rd magad, sosem leszel szebb n�lam! – azaz �gy kell el�ld�zni a vend�get. H�lye vagy N�rcisz. Gondolta mag�ban a herceg. Meglepet�s�re viszont a kis gr�f csak elnevette mag�t.

-�rtettem – b�lintott.

Ezek ut�n eg�sz �jszaka besz�lgettek, de N�rcisz m�g mindig nem b�k�lt meg azzal a t�nnyel, hogy van n�la szebb l�ny a vil�gon! K�r�lbel�l hajnali 2 volt mikor �gyba esett, de m�g az �lmai sem hagyt�k nyugodni.

Reggel nagyon nyomott hangulatban kelt. Az igazs�g az, hogy nem is akart kik�sz�l�dni az �gyb�l. De, kopogtatnak az ajt�n.

-Ki az? – ki�lt ki a szob�b�l a fi�.

-Fiam! Vend�ged van, �gyhogy j� lenne, ha v�gre fel�lt�zn�l �s fogadn�d! – a kir�ly morg� hangja hallatszott a t�loldalr�l. Vend�g? K�rdezte �nmag�t�l N�rcisz. Gyorsan felkapkodta mag�ra a ruh�kat �s m�g a reggeli f�l�r�s „p�zol�sokat a t�k�r el�tt” is elhalasztotta. Leszaladt az el�csarnokba, de a l�pcs�kn�l megtorpant a hangok hallat�ra.

-Igen, igen szerintem nagyon csinos az �rfi. – ez az egyik szoba vir�g volt. N�rcisz hallgat�zni kezdett.

-K�sz�n�m sz�pen – J�cint volt, akir�l az im�nt v�lem�nyt mondtak �s most pirulva b�lintott. A herceg fej�be sz�k�tt a v�r �s sietve indult le a l�pcs�n, majd kiviharzott mellett�k �s becsapta a kaput. J�cint ut�na szaladt.

-Szia! Hova m�sz? – k�rdezte a kisgr�f az el�tte rohan�t.

-Semmi k�z�d hozz�! – v�laszolta ridegen. J�cint csak nem hagyta annyiban.

-Mi t�rt�nt? Megb�ntottalak? – a fi� hangja aggodalmasan hangzott. – B�rmi is volt az, bocs�natot k�rek! – ekkor N�rcisz hirtelen meg �llt mire J�cint bele�tk�z�tt. A herceg �rezte a finom illat�t… vicces volt, de egyszer�en nem tudott haragudni a kis gr�fra. De ezt ny�ltan nem mondhatta ki. /ahhoz t�l bek�pzelt/ H�tra fordult �s r�n�zett J�cintra, aki csillog� lila szemeivel ism�t �t f�rk�szte.

-… f… sz… - el akart kezdeni valamit, de szavak nem j�ttek ki a sz�j�n. Be�llt az a bizonyos k�nos csend. J�cint nem akart megsz�lalni, tudni akarta, mi az, amit N�rcisz ilyen nehezen tud szavakba �nteni. �s akkor a herceg nem is tudta meg�llap�tani milyen felindults�gb�l, de megcs�kolta a kis gr�fot. Azut�n elengedte �s elsietett a foly�partra.

-Ostoba! Mi�rt csin�lok ilyeneket? Teljesen �ssze vagyok zavarodva! – fej�t a t�rd�re hajtva �lt egy fa alatt. Egyszer azt l�tom benne milyen gy�ny�r�, m�sszor pedig, hogy… Jaj!

Meleg kezek karolt�k �t a nyak�t, s h�tulr�l egy ismer�s hang sz�lalt meg.

-Am�g itt vagyok, szeretn�k minden percben veled lenni… -

N�rcisz ler�zta mag�r�l az �lel� kezeket �s elh�tr�lt.

-Ne, v�rj… �n azt se tudom, mit akarok pontosan. – v�dekezett a herceg.

-Az el�bbib�l nem ezt lehetett kivenni… - ellenkezett J�cint �s mik�zben besz�lt lenge t�gaszer� ruh�j�nak p�ntja lecs�szott a v�ll�r�l. Kr�msz�n� b�re finom illatot �rasztott, mely megbabon�zta N�rciszt.

-Nem is tudom, mit teszek. – azzal mag�hoz vonta a kis gr�fot �s �jb�l megcs�kolta. �t�lelt�k egym�st, s �gy �ltek a foly�parton. Hangok n�lk�l besz�ltek.

-N�rcisz �rfi! – az egyik apr�d hangja sz�lalt meg a t�volb�l. A herceg majd hogy nem lel�kte mag�r�l J�cintot, akkor�t ugrott. Egy perc se tellett bele m�ris ott volt az egyik sz�zszorsz�p-szolga.

-N�rcisz �rfi! Kihagytad a reggelit! Ha nem akarod, hogy aty�d d�hrohamot kapjon ism�t, siess haza �s jelenj meg a szeme el�tt. – adta �t az �zenetet a csel�d. A herceg fel�llt, r�n�zett a kis gr�fra, majd elsietett.

Megjelent az eb�den, de semmit nem evett… csak turk�lta vill�j�val. M�g mindig k�t oldal k�zt �rl�d�tt.

-K�sz�n�m, de nem tudok t�bbet enni. – azzal felment a szob�j�ba. Fek�dt az �gy�n, fek�dt a f�ld�n… sehogy sem b�rta meg em�szteni. Kacag�st hallott az ablaka al�l; kin�zett h�t.

N�h�ny vir�g-polg�rral elegyedett besz�lget�sbe. Egyszer csak az egyik�j�k hangosan becsm�relni kezdte a herceget.

-H�t igen! Te sokkal szebb vagy, mint az a G�g�s g�n�r! N�rcisz hozz�d k�pest senki! – ezeket a dics�reteket J�cintra �rtette.

-Ne mondj ilyet… - J�cint elszomorodott. De ezt m�r N�rcisz az ablak�b�l nem hallotta, mert lerohant, ki az utc�ra. Azt�n meggondolta mag�t… nem, nem megy oda hozz�. Ebben a pillanatban l�tta, hogy J�cint k�zeledik fel�. Gyorsan visszament a szob�j�ba nehogy sz�lni a kelljen hozz�. Pechj�re a csel�dek beengedt�k �s m�g azt is, elmondt�k neki hol a szob�ja a hercegnek.

Kopognak az ajt�n.

-Nem akarok… - eddig jutott.

-N�rcisz! �n vagyok az, J�cint… mi�rt rohant�l el? K�rlek, engedj be… - k�ny�rg�tt a kis gr�f. A herceg ide-oda m�szk�lt a szob�ban. Idegesen t�pte a sz�j�t, de v�g�l csak kinyitotta az ajt�t. J�cint gyorsan bement �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. V�gign�zett N�rciszon, majd a nyak�ba vetette mag�t. A herceg egyens�ly�t vesztve t�ntorgott h�tra, m�g v�g�l az �gyban el nem botlott �s a dr�ga selyem �lel�s�be ker�ltek mindketten. N�zt�k egym�st, majd N�rcisz ford�tott a helyzeten �s J�cint f�l� kerekedett.

-Szeretlek… - mondta a kis gr�f. A herceg szenved�lyesen megcs�kolta k�zben a p�rna al�l el�vette a csal�di erekly�t. A farag�sokkal d�sz�tett ez�st t�rt. �res tekintettel n�zett J�cintra, s sz�ven sz�rta. A fi�, mintha sz�m�tott volna r�, nem is ellenkezett…

-�s most… egyed�l k�ldesz a hal�l karmai k�z�? – k�rdezte J�cint mik�zben b�bor v�re elkezdett folyni… v�gig a ruh�j�n… az �gyon… - Bemocskoltad sz�ps�gedet v�remmel… Cs�f lett�l… mihez kezdesz? – v�res lett N�rcisz ingje… kezei.

Cs�f… cs�f vagyok… visszhangoztak a gondolatok a fej�ben… nem… ne… Ekkor N�rcisz al�l m�r v�gk�pp kics�szott a talaj… Cs�fan nem �lek tov�bb! S mag�ba sz�rta a t�rt…

H�t nem egyed�l k�ldte a hal�lba szeret�j�t… � is vele s�t�l a M�svil�g v�lgyeiben… S az emberek m�r csak �gy emlegetik �ket: a vil�g legcs�fabb, s legszebb p�rja…